csaajoknaak

1.Fejezet

A nevem Katniss,Párizsban élek a családommal. Az életem egy nagy katasztrófa...nincsenek barátaim,a suliba kiröhögnek,csúfolnak. Sokat könyörögtem a szüleimnek,hogy hadd legyek magántanuló,apum meg is engedte,de anya még fontolóra se vette,rögtön ellenezte. Ebből kiderül,hogy anyám viseli a nadrágot. Apa a világ legjobb feje,csak az a gond,hogy a munkája végett sokat utazik igy ritkán látom. Anya már sokkal szigorúbb,ő csak arra hajt,hogy kicsi lányából kitűnő modell legyen,persze ezzel nincs is gond,mert imádok modellkedni,de azért anya néha el is lazulhatna. De mostmár kezdjünk neki a történetnek...

Reggel mikor felkeltem,minden úgy történt ahogy az szokott. Felkeltem,lementem a konyhába reggelizni,meg mosakodtam,és felöltöztem. Minden reggel maximum fél órát azzal töltök,hogy állok a szekrény előtt és válogatom az aznapi szettemet. Öt perc alatt felteszem az alap sminkem,és kivasalom a hajam,majd elköszönök anyától,és elindulok suliba.Amikor már ott állok a kapu előtt,elkap a gyomorgörcs,hogy ma mi lesz az amivel megaláznak.Nagy nehezem elindulok befelé,amikor az egyik lány aki oviba még a barátnőm volt,hirtelen elgáncsol.
-Szuper...megérkeztem. -motyogok az orrom alatt,majd felszede-
. -ve.m a szétszóródott füzeteimet a földről,leporolom magam,és bemegyek a tanterembe. Leülök a leghátsó padba és bele temetkezek az angol füzetembe. Mikor belép a tanár én vagyok az első aki fel áll,a tanár valamit megjegyez magának,majd leint minket,hogy foglaljunk helyet. Jön a szokásos névfelolvasás,és a mai anyag diktálása. Az óra egy röpke perc alatt elszáll,mivel imádom az angol órát. A szünetbe maradok inkább a helyemen és rajzolgatok a füzetembe,addig se piszkálnak,de persze a nyálas galacsinok nem maradhatnak el,amik egytől egyik a hajamba landolnak. Második órán a tanár bejelenti,hogy elmarad az utolsó két óránk,igy fellélegzek,hogy már csak négy órát kell túlélnem. Ebéd szünetben szinte már rettegek,hogy ki mit fog nekem beszólni,igy amilyen gyorsan csak tudok megtöltöm a tányérom,és menekülök a wc-be. Tudom gusztustalan,de legalább itt nem zaklatnak. Viszont az utolsó saroknál egy váratlan mozdulattal rám boritják az ebédem,igy sirva futok tovább. Megpróbálom kisikálni fehér felsőmből a paradicsompürét,de hát nem járok valami nay sikerrel. Az utolsó órát szinte már fogcsikorgatva vészelem át,majd amilyen gyorsan csak tudok eltűnök az iskola közeléből. Mikor haza érek nagyon megörülök,hiszem apu egy hónap után haza tért,nagy öleléssel fogad majd homlokon csókol. Látom ahogy anyu erőltetett mosollyal közelit felénk,ami kicsit meg is ijesztett.
-Mi a baj anya? -nézek rá ijedten.
-Kicsim... -kezd bele apa,mire félbeszakitom.
-Ugye nem mész el megint? -ölelem meg amilyen erősen csak tudom.
-Nem nem erről van szó. -feleli anya.
-Tudod kicsim mindig is erre a lehetőségre vártunk apáddal. Kaptam egy álláslehetőséget Londonba,és én el is fogadtam.
-De hol itt a bökkenő? -nézek rá kérdően.
-Kicsim ott a bökkenő,hogy el kell költöznünk. -feleli apa.
-De hát ez nagyszerű. -csillan fel a szemem,majd mind a kettőjüket meg öleltem. 
-Szóval örülsz neki? -néz rám apa.
-Persze hogy örülök,végre lehetnek barátaim... Mikor indulunk? -kezdtem ugrálni.      
-Holnapután kincsem,szóval holnap nem mész iskolába,hanem pakolunk. -közölte anya,majd megteritette az asztalt és leültünk enni. Másnap mind a hárman sürögtünk forogtunk a házba,mindent össze szedtünk,és mindent elintéztünk. Ki lettem jelentve az iskolából,elköszöntem tanáraimtól,és persze a kegyetlen osztálytársaimtól is. El lehet képzelni mikor megtudták,hogy Londonba költözünk,milyen szemekkel néztek rám,mint akit meg akarnak ölni,de nem igazán érdekelt ebben a pillanatban. Este izgatottan feküdtem be az ágyba,majd egy óra forgolódás után elaludtam.  
-Jó reggel kincsem. -jött be apa a szobába. Mikor felültem láttam,hogy hozott nekem ágyba reggelit. Általában ezt csak kivételes napokon kapom,és tudtam hogy ez most kivételes nap.
-Jó reggel,köszönöm szépen a reggelit,de azt hiszem egy falat se megy most le a torkomon.
-Pedig addig el nem indulunk amig nem ettél. -jött be anya is a szobámba.    
-Na jó.-mosolyogtam,majd neki áltama piritósnak. Dél körül elindultunk Londonba,az útból nem emlékszem sok mindenre,szinte átaludtam az egészet,de nem is bántam. Amikor meg érkeztünk,és megláttam a házunkat az valami döbbenet volt. De a java még csak most kezdődik.

2.Fejezet

Anyáékkal tiz percen keresztül csak a házat néztük. Tudtam hogy apának jó izlése van házak terén,de ez felül múlta minden elképzelésem.

Ahogy tudtuk becipeltük a bútorokat a házba,majd a dobozokat. Fáradtan huppantunk le a kanapéra,majd tekintetünk meg akadt a hátsó udvarba lévő medencén. Apa halkan felnevetett,majd fel állt.
-Na csobbanunk egyet? -tárta ki apa a kezét,erre a mozdulatra anyával felpattantunk,és a dobozokra vetettük magunkat. Tiz perc kutakodás után,meg találtuk a fürdőruháinkat,majd gyorsan átvettük,és szaladtunk kifelé.
-Apa ez a ház maga a csoda. -nyomtam puszit az arcára.
-Hát igyekeztem megtalálni nektek a tökéletes házat. -mosolygott apa.
-Meg is találtad. -csókolta meg anya apát,mire én egy kicsit felszisszentem.Heves vizi csatába keveredtünk,majd egy fél óra után fáradtan másztunk ki a medencéből. Este amennyire csak tudtam berendezkedtem a szobámba,bár a fehér falakra rá férne egy kis festés. Leültem az ágyamra,és gondosan átgondoltam,melyik fal milyen szinű is legyen,de nem jutottam túl sokra.
-Kicsim vacsora! -hallottam meg anya hangját,majd mindent félre téve,elindultam lefelé. Mikor megláttam az asztalom kedvenc ételem,megpusziltam anyát,majd egy jó nagy adag sajtos makarónit pakoltam tányéromra. Később jól lakottan másztam fel a lépcsőn,és vettem az irányt a fürdőbe. Már a lefekvéshez készülődtem mikor halk kopogtatást hallottam az ajtón.
-Gyere be. -mondtam mire apa lépett be a szobába,kezében egy gyönyörű felsővel. -Ezt minek köszönhetem? 
-Reméltem,hogy ha ezzel állitok ide,nem fogod leszedni a fejem,ha meghallod hogy holnap van az első tanitási napod. -húzta félre kicsit száját.
-Tudtam,hogy valami van a dolog mögött,de tudod mit? Eldöntöttem,hogy ez az iskola,nem lesz olyan mint Párizsban,de azért köszi a felsőt,nagyon tetszik. -mosolyogtam majd jó éjt puszit adtam apu arcára.

Reggel ébresztő órámra keltem fel,amit gondosan a szoba másik végébe dobtam. Próbáltam jó kedvel lenni,ahogy azt előző este el gondoltam,de legbelül elkapott az érzés,hogy mi lesz ha minden olyan lesz mint Párizsba? Elkapott a gyomorgörcs,de próbált a jókedvet szinlelni. Reggelinél egy falat se ment le a torkomon,igy inkább felmentem készülődni,egyedül éreztem magam a házba,mivel anya dolgozott apa pedig aludt,nem volt szivem felkelteni. Zenével nyomtam el a csendet miközbe készülődtem,felvettem a felsőt amit apától kaptam az este,majd feltettem az alap sminkemet. Mikor bele néztem a tükörbe meg voltam elégedve azzal,aki a tükörből nézett vissza rám. Végre apa is fel kelt,igy el tudtam tőle köszönni,és még egy 'Minden jó lesz kicsim' szöveget is benyögött. Elsétáltam az iskoláig,ami hat sarokra van a házunktól,a kapunál megállva fürkésztem az arcokat. Megnyugodva léptem be a kapukon,és mindenki kedvesen mosolygott rám. Meg kerestem a tantermemet,majd a tanár bemutatott az osztályomnak,a tanárom nagyon kedves volt és leültetett egy szőke lány mellé.
-Szia Katniss vagyok! -köszöntem majd előszedtem a jegyzetfüzetem.
-Szia én pedig Nicole. Nagyon tetszik a felsőd. -mosolygott rám.
-Köszi,apumtól kaptam tegnap este. -majd megpillantottam hogy rajta is ugyan olyan van,mire felnevettünk. Az egész napot vele töltöttem,és megismerkedtem még jó pár diákkal. Tanitás után elköszöntem Nicoletól,majd elindultam hazafelé. Út közbe észre vettem hogy valaki követ.

3.Fejezet

Amint meg fordultam az illető azon nyomban felszivódott. Kiváncsi voltam,hogy ki is az aki követ,igy elrejtőztem az épp ott lévő ház keritésénél,meg vártam amig a követőm felbukkan,majd kilépek a kerités mögül és kérdőre vonom.
-Hát te? -meredtem előttem lévő szőkeségre.
-Ööömmm...én csak... -kereste Nicole a szavakat,de valahogy nem jött szájára egy sem.
-Igen? -türelmetlenkedtem.
-Gondoltam megnézem hogy hol is laksz. -szegezte tekintetét járdára.
-Ilyen megoldással? Nem lett volna egyszerűbb,hogy megkérded,hogy nem e mutatnám meg a házunk? Kezdtem félni,hogy ki követ.
-Sajnálom...tényleg nem lett volna szabad téged követnem. -nézett rám kutya szemekkel.
-Spongyát rá. -mosolyogtam,bár legbelül szétvetett az ideg. -Na gyere,meg mutatom,hogy hol is lakom. -majd elindultunk haza felé. Az út maradék részében elég sok mindent átbeszéltünk,pedig öt percre voltunk a házunktól. Megtudtam,hogy Nicole énekesnőnek készül,majd meg is mutatta hogy mennyire képzett hangja van. Amikor már a kapuban álltunk,figyelmeztettem Nicolet hogy kicsit rumli van még a házban,de érezze magát otthon. Mikor beléptünk a házba,bemutattam apának Nicolet,majd a konyhába mentünk egy kis limonádéért. Felmentünk a szobámba,ahol elmeséltem neki,hogy milyen életem volt Párizsban,és hogy mit remélek Londontól. Nicole mutatott pár jó helyet ahova hétvégenként jár bulizni,majd megcsörrent a telefonja.
-Haló? Igen anya...jól vagyok,nem sokára már megyek,okés...szia! -tette le a telefont.
-A csengőhangos nagyon jó. Milyen banda énekli?
-Te nem ismered a One Directiont? -esett le az álla.
-Hát hallottam már róluk,de nem igazán ismerem őket. -kaptam kezembe a laptopom majd a keresőbe beirtam a banda nevét.
-Ne haragudj,de nekem mennem kell. Holnap találkozunk suliba. -állt fel Nicole az ágyamról,majd kikisértem. Felmentem a szobámba majd bele temettem magam,a One Direction életébe. Olyan hamar elment az idő,hogy észre se vettem mikor lett éjfél,anyáék nem is jöttek be elköszönni tőlem amit furcsálltam. Hat óra alatt végig hallgattam mind a két lemezt,meg néztem a dvd-t,és mondhatnám,hogy mindent megtudtam róluk. Egy városban élünk,és szinte lehetetlen hogy találkozzak velük. Lementem a konyhába,mert már iszonyatosan meg éheztem,közbe azon gondolkoztam hogy azok a lányok akik már valaha látták őket,mennyire szerencsések. Lehet,hogy egy nap majd én is láthatom őket. Fel se tudom fogni,hogy eddig nem foglalkoztam velük,köszönetet kéne mondani Nicole csengőhangjának. Rá néztem az órára és mindjárt fél egy,gyorsan meg ettem a szendvicsem,majd felfutottam zuhanyozni. Befeküdtem az ágyba,majd azonnal álomba merültem. Reggel mikor felkeltem az volt az első gondolatom,hogy mit vegyek fel máma. Kinéztem az ablakon,és láttam hogy süt a nap,viszont fújdogál a szél,benéztem a szekrényembe,és kutatni kezdtem. A választásom egy egyszerű összeállitásra esett. Szemeim pedig füstösre festettem.

Meg reggeliztem,majd elköszöntem aputól,és útnak indultam. Útközben össze futottam Nicoleal,és az állam leesett amikor megláttam,milyen merészre vette ma a figurát.

-Elképesztően nézel ki. -böktem ki.
-Köszönöm. -vetett egy hatalmas vigyort. -Amúgy te se panaszkodhatsz.
-Hát melletted eltűnök,de azért köszi. Képzeld én annyira hálás vagyok neked,a One Direction egyszerűen csodás,én imádom őket,én... -vágott közbe Nicole.
-Katnissss!!! -kiáltotta el magát. -El sem fogod hinni,mi történt velem tegnap,és ez neked is jó hir,nem csak nekem.
-Bögd már ki! -türelmetlenkedtem.

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat